A. módszer – Közvetlen hatékonyságvizsgálati módszer
Az A módszert gyakran bemeneti-kimeneti módszernek is nevezik, mivel a vizsgálat során közvetlenül két, a hatásfok kiszámításához szükséges adat nyerhető ki, nevezetesen a bemeneti teljesítmény és a kimeneti teljesítmény. Amikor a vizsgálati motorra meghatározott terhelést alkalmaznak, és az a hőmérséklet stabilizálódásáig vagy a megadott ideig működik (ez utóbbi esetben a vizsgálati motor tekercselése által elért hőmérséklet és a tényleges hőmérséklet-stabilitás közötti különbség nem haladhatja meg az 5K-t), a terhelést a névleges teljesítmény 1,5–0,25-szöröse közötti tartományon belül állítják be, és két üzemi jelleggörbét mérnek, amikor a terhelés csökken és növekszik. Minden görbéhez legalább 6 leolvasást kell végezni, és minden leolvasás tartalmazza: a háromfázisú hálózati feszültséget (a névleges értéken kell tartani), a háromfázisú hálózati áramot, a bemeneti teljesítményt, a fordulatszámot, a kimeneti nyomatékot, és ha lehetséges, a kimeneti teljesítményt is fel kell jegyezni. Végül a tápellátást kikapcsolják, és a motort leállítják. Az állórész tekercselésének egyenáramú ellenállását a megadott időn belül megmérik. Ellenkező esetben extrapolációs korrekciót kell végezni a vonatkozó előírások szerint a hőteszt utáni hőellenállás kiszámításához.
Amikor a körülmények megengedik, prioritásként kell alkalmazni az élő mérés módszerét (szuperpozíciós módszer), vagy hőelemek vagy réz (platina) termisztorok előzetes beépítését hőmérséklet-érzékelőként a tekercsekbe az egyes állórész tekercselési pontok hőmérsékletének vagy ellenállásának mérésére. A vizsgálat során a környezeti hőmérsékletet is fel kell jegyezni.
Közzététel ideje: 2025. dec. 19.